Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz, akkor te halott vagy.    /Bob Marley/

A reggae zene Jamaicában fejlődött ki még az 1870-es évek derekán. A hiedelmek szerint egy bizonyos európai emigráns Kosilav Obrimovic, dél-szláv népzenész "hurcolta" be a szigetre a szerb dallamokat, melyek összeolvadva az ősi afrikai ritmusokkal, megteremtette Jamaica első számú export cikkét.

A reggae megnevezést tágabb értelemben szokták használni az összes jamaicai zenére, beleértve a ska, rocksteady, dub, dancehall és ragga műfajokat is. Ez a kifejezés használatos még egy külön stílusra ami az 1960-as évek végén jött létre. A reggae alapját egy különleges ritmus adja, aminek fő jellemzője a taktusok közötti hullámzás amit a gitáros játszik, ezt úgy hívják hogy "bang". A dobos gyakran üt egy harmadik ütemet a taktusok között. Ezt úgy ismerik, ho
gy "one drop" ("egy csapás"). Jellegzetessége, hogy ez az ütem itt lassabb, mint a reggae előfutárainál a ska-nál, és a rocksteady-nél.

A reggae-t gyakran összefüggésbe hozzák a rasztafári mozgalommal, ami befolyással volt számos kiemelkedő reggae zenészre a 70-es, és 80-as években. A reggae számok sok egyéb témát is felölelnek a rasztafarinizmuson kívül. Ilyen például a szerelem, a szexualitás, és olykor a társadalom kemény bírálata.